A Magyar Krónika szerkesztőinek kérésére, leültem, hogy megírjam azt a történetet, amit szüleimtől hallottam és tulajdonképpen, amiben felnőttem. Ez a kérés, amit most kaptam, amikor hosszabb órákat töltök anyám betegágya mellett. a legjobb alkalom erre. Anyám, állapota ellenére, szívesen emlékezik, és meséli el és mondja tollba a Magyar Bál születését és  korai éveit.

Az első lépések

1956-57-ben, ezrével érkeztek magyar menekültek Montrealba. Fogadó bizottságok alakultak, hogy mind anyagi, mind morális segítséget és támogatást nyújtsanak nekik.
1957-ben, rendezték meg az első bált az ukrán templom nagytermében. Ennek bevételét  a menekülteknek szánták. A terem zsúfolásig megtelt újonnan érkezett és már előzőleg itt élő magyarokkal, akik között éles politikai és vallási ellentétek is voltak. Ez a konfliktus ezen az estén is felmerült, zűrzavar alakult ki, még késelésre is sor került. Eredményeként a rendőrség  vetett véget az estének. 

Azon az estén született a  Magyar bál, akkori nevén Magyar Közösségi Bál

Az ukrán templomban történt szégyenteljes esemény után,  Tekker József és Horváth János felháborodásukban és a  szégyentől felindulva egész éjjelt töltöttek a Dalou street, ahol laktunk, és Decarie boulevard között sétálva - ahol János és Margit lakott. 
Apám visszaemlékezett a nagy magyarországi bálokra, melyek részei voltak magyar kultúránknak.
Ebben az időben itt Montrealban az angol vagy francia rendezvényeken kívül
nem volt olyan magyar hely vagy esemény  ahová  magyar szülők elvihették volna gyerekeiket.
 Olyan elegáns rendezvényre volt szükség, amelyre a magyarok meghívhatják feletteseiket, üzlettársaikat, a kanadai elöljáróságokat, ahol megmutathatják, hogyan  is éltünk,  és milyen kultúrát hoztunk magunkkal.  Ha  ilyen  felemelő környeztet teremtünk és ott látnak bennünket, az presztízst jelent számunkra. Az ilyen esemény az akkor érkezetteknek –és az előzőleg érkezetteknek is – bizonyára alkalmat adna önbiztonságot szerezni, mert itt láthatnák  feletteseink, milyen magasan áll az a magyar kultúra, amiből eljöttünk.

„ Tudnál-e ilyen bált rendezni?“ – kérdezte János apámat? 
Akkor, ott éjjel az utcán hozott megegyezés évtizedekig tartott.
A montreali magyar közösséget próbára tette, hogy félretéve vallási és politikai nézeteltéréseiket, együtt, közösen rendezzék meg azt az eseményt, amely elősegíti a közösség nagyobb elismerését, itt az új környezetben. Azon kívül bevételüket azoknak a fiataloknak ajánlották, akik újonnan érkezve  anyagi segítségre szorultak rá, hogy tanulmányaikat folytathassák.
A segélyben részesülőket három kategóriába sorolták:
-Azok az egyetemi hallgatok, akik nem tudták otthon befejezni tanulmányaikat,
-Azok a szakemberek, akiknek diplomájuk elismeréséhez vizsgákat kellett letenni
- Végül, akik új szakmát kellett tanuljanak, jövőjük megalapításához.

A kezdő csapat

Tekker Jóska (felesége Péci) mérnök, természetes adottsága volt, hogy kényelmesen érezze magát minden szituációban, úgyszintén a környezete is mindenhol elfogadta. Erőteljes vezető tehetséggel rendelkezett, az életében végzett közösségi munkájában  soha sem vezetve saját érdeke. Ezzel nyerte meg társai tiszteletét és bizalmát. Egyenes, nyílt viselkedése és nagyfokú munkabíró képessége a hasonló  értékkel bírókat vonzotta. 

Horváth János, (felesége Margit) mérnök, akkor már sikeres karriert vívott ki magának, ugyanakkor fontos szerepet játszott a Magyar közösségi életben,  a Magyar Nagybizottság elnöke volt. Jó hangulatú, nagy energiával rendelkezett, optimista léte miatt nagy népszerűségnek örvendett honfitársai körében, fáradhatatlan organizáló és nagyon aktív.

Gyallai Pap Domonkos »Dodo» (felesége Emmi) a « Hungarian Refugee Relife Fund” elnöke,  sok jó tulajdonsággal rendelkező erdélyi születésű, oszlopos tagja a magyar közösségnek, nagy diplomata tulajdonságokkal. Úgyszintén tehetséges manőverező volt, aki a hivatalos közegek szintjén is könnyedén érte el célját. Kellemes, humoros stílusa hidat képezett a keresztény és zsidó közösség között.

 Harisay Víno, (felesége Marika) egy régimódi joviális ember volt, mérnöki diplomával rendelkezett, de a karrierjét, mint művész alakította. Fényképezett, ruha tervezéssel foglalkozott, és mint hivatásos hegedűművész járta Európát feleségével, Marikával, aki zongoraművész volt, de szintén mint festő, előkelő helyet foglalt el a Westmount festők közösségében. Lakásukon (4. Wood Avenue in Westmount) számtalanszor rendeztek különböző kulturális délutánokat, ahova aki betoppant  kellemes, érdekes élménnyel gazdagodott.

Pap Gábor, (felesége Kató) sikeres mérnök, apám kollegája és a húgom, Barbara keresztapja volt. Pontossága miatt, nagy szolgálatot tett a szervezőknek, a tervezéssel különböző programok pontosításával, kialakítva az egyes események lebonyolításának menetét. Idővel elválva a báli tevékenységétől, a Mérnökegyesület torontói ágának volt nagyon tevékeny tagja.

Wanke Loránd, már Magyarországon is rendezett bálokat, nagystílű modora jó kapcsolatokat biztosított mind a magyar mind a kanadai társadalomban. Gyakran ő volt, aki humoros, könnyed modorával segített a nehezebb perceket áthidalni. (sajnos gyakran előfordultak a konfliktusok a tevékeny, jóindulatú rendezők és a hideg, katonai stílussal fenyegető irányzat között)

De Keresztes János, (felesége Licy) építészmérnök, a bál második évében volt aktívabb, idővel bálelnök helyettes volt, működött mint a Mérnökegyesület elnöke. Kiegyensúlyozott személyisége nagy tiszteletet szerzett magának a bál rendezői között.

Vagi Marcel, közeli barátja volt Tekker Józsefnek, az első, aki a jegyeladásért (ticket chairman) volt felelős, sokirányú tehetsége a különböző munkacsoportok között megosztotta erejét. Thurner Ferivel együtt nagy támogatója volt apámnak.

Lengvari George Sr (felesége Trudi), jó barát, sokat dolgozott a “Hungarian Refugee Committee” összeköttetésben volt a magasrendű kormány alkalmazottakkal. Személyesen köszöntötte a menekülteket amikor a Pier 21 re érkeztek, Pickersgill és Marika Teakle társaságában.
 
Ez az első rendező bizottság, foglalta le a helyet a Windsor Hotelben, és a kiadások után az első bál jegyeinek árát $ 7.50 ben állapítottak meg. A további feladatok közé tartozott az elkövetkezői bálok rendezőinek sorát felállítani, megmozgatni a közegeket, hogy anyagi segítséget kapjanak, és elkötelezettséget szerezni a Magyar közösség minden ágában.

Szervezés a jövendő bálok érdekében
Egy év munkája

A szüleim naponta látogatták azokat az ismerősöket, akiket gondolták, hogy segítséget adnak a bál szervezésében, akik még magyarországi életükből hoztak ismereteket, illetve nagy ismeretséggel rendelkeztek a kanadai életben. Meglátogattak mindenkit, különböző körökben, egyházi és világi egyesületeket, klubokat, üzleti és szakmai köröket. Mindenhol a bál szükségességének megértéséért dolgoztak,  segítséget kérve annak szervesésében.  Igyekeztek meggyőzni mindenkit és elnyerni a bizalmát és segítségét, úgy mind anyagi, mind erkölcsi vonalon. Ígéreteket gyűjtöttek, hogy nemcsak  résztvesznek a bálon, de annyi vendéget hoznak, amennyit csak  tudnak, azonkívül aláírásokat gyűjtöttek, a bál szervezés struktúrájának elismerésére. Ebben az elismerési formában leírták, hogy a bál nem anyagi érdekek kielégítésére alakul, úgyszintén semmiféle politikai vagy vallási érdekeket nem képvisel. Aláírásukkal biztosították a bál szervezésének támogatását, egyetértését fejezték ki. A cél ezzel az volt, hogy megértessék mindenkivel, a bálban  mindenkinek egyaránt   joga van, vallási felekezetre való tekintet nélkül.

 A legfontosabb látogatások, ami a sikerek sorához vezetett.

Nt. Fehér Mihály, a Magyar református egyház vezetője
Nagytiszteletű Fehér teljes erejével támogatta a bált. Fia, Csaba volt az első tánctanár és az első években a refomátus templom  nagytermében a Graham Blvd.-on  folytak a táncpróbák a bál előtt. Nt. Fehér leánya, Mária Fehér White a ”youth committee” tagja volt. Nt. Fehér nagy erőt fejtett ki tagokat szerezni a bál szervezéséhez. A Tekker házaspár minden egyes családot személyesen látogatott meg, minek következtében mindenki biztosította teljes támogatásáról és megértéséről. 

Tony and Helen Balázsi

Tony és Helen (született Fábián) Balázsi segítsége nagyon fontos és hatásos volt. Tony Balázsi rögtön tagja lett az első “Executive Committee”-nak, és hosszú évekig tartotta ezt a pozícióját és volt aktív tagja a bál szervező bizottságának. A Balázsi család gyakran rendezett nagy összejöveteleket, TMR otthonukban, úgyszintén Fábián Ferenc, Bazso és Bruck családok nagy segítségek voltak ezeknek a partiknak a rendezésében.
A “Hoffner Delicatessen” tulajdosai a Hoffner család is csatlakozott a báli szervezőkhöz, partik rendezésével. Ahol mindig több és több új tagot gyűjtöttek.

Akkor kezdődött ez a fajta szervezés, aminek következtében a bál elérte a 1100 vendéget. A partik szervezése a “Ladys committee” feladata volt amely feladatait napjainkban a Promotions / Ladies/ Events Coordinators.” látja el.

Judit de Gosztonyi
Anyám szerint a legfontosabb és alapvető fordulatot hozott a bál életében, amikor Judith és Elemér de Gosztonyi  csatlakozott a szervező csoporthoz. Judit volt a “ladys committee” vezetőjének jobb keze. Anyámmal együtt ők irányították a rendezvényeket, összejöveteleket, partikat. Judith alapvető segítséget nyújtott ampámnak, amikor az emberi kapcsolatokat kellett megszerezni, és a fiatalok irányításában volt nagy szerepe. Ő alapította meg a Ladies es Patron committee-t,  akik az asztalszervezők.

Judit minden –többnyire férfiakból álló - gyűlésen részt vett (a következő évben Kubinsky bárónő vette át ezt a szerepet, de Judit volt, aki azt követően kitartóan maradt ezen a poszton). Igazából az én anyám és Judit voltak, akik az első tíz évben mint ladies committee elnök helyettes tagjai voltak a felsőbb vezetőségnek. Ezeken a gyűléseken, a férfiak a szalonban gyülekeztek és intézték a bál dolgait, míg a hölgyek a konyhában, vagy ebédlőben ültek össze, és ott intézték a kisebb jelentőségű, -sokszor sokkal fontosabb- báli ügyeket. Nekem, mint kis háziasszonynak kellett frissítőket és pogácsát felszolgálni, aminek leple alatt vinni a híreket egyik szobából a másikba, pláne, amikor a   tárgyalások kissé magasabb hangot kezdtek megütni.

Ha azt mondjuk, Tekker József a bál alapítója, akkor mondhatjuk, hogy Gosztonyi Judit volt a lelke a bálnak az első tíz évben. Azután is sok segítséget adott annak, aki hozzáfordult.

László Fejérváry

A szépsége a bál kezdetnek az volt, hogy az első három évben olyan sok hasznos, értékes tagot tudott magának szerezni, akik azután is évekig dolgoztak és adták tudásukat, idejüket a jó cél érdekébe. Ez adott sikeres alapot Tekker József első három évi bálelnökségének.
Fejérváry László és Marietta csatlakozott  a szervezőkhöz 1959-ben Laci, mint Youth Committee elnők. Amint a korabeli fényképeket nézzük, könnyen észrevehető, hogy Wanke Loranddal nagyonis erőteljes vezetői voltak a fiatalságnak.
Fejérváry László és Marietta a következő években mindketten kivették részüket a vezetésben és mind több feladatot vállaltak míg 1961-ben Laci volt a bál elnök helyettese, majd 1962-ben elnöke. Ezt követően nem volt bál Fejérváry László jelenléte nélkül, elhivatottsága egész haláláig tartott, jelen volt minden fontosabb összejövetelen segítséget nyújtva mindenkinek, aki arra rászorult.
Méltó megemlékezés önzetlen elhivatottságára, hogy ebben az éven, az ötvenedik bál elnöke leánya, Sophie Fejérváry Madon.

Üzletemberek és pártfogók

• Az 1959-es bál programkönyvében hosszú listát találhatunk azoknak az  üzletemberek nevével, akik a bált támogatták anyagi és morális vonalon is. Ezek között volt Lowenheim Nándor, ausztriai konzul feleségével csatlakozott a báli rendezőséghez és leányuk Julika   (Wait)1959-ben debutáns volt. Fodor Miklós a bálrendezők látogatása után szintén egy fontos támogatójává vált a bálnak, amit egész haláláig megtartott. Leánya Katalin (Pourcelet) szintén aktív rendező volt, 1960-tol számtalak commettee elnöke, majd 1985 -ben bál elnök.
•  
• A sikeres magyar üzletemberek sora akik segítségre voltak:,
• Mattyasovszky Zsolnay Miklós és Böbe, akik jó ismereteiket kihasználva, megszerezték Hartland de M Molson szimpátiáját is a bálnak, magyar származású feleségével éveken keresztül egész haláláig a bál támogatója volt.  Jó kapcsolat Molson O-Keefe-el folytatódott ás erősödött, amikor Donáth György
• nemcsak bekapcsolódott  a rendezésbe de nagyon fontos szerepet töltött be, mint központi alakja a bálnak, mérhetetlen segítséget adva.

 
Továbbá az alant felsoroltak kapcsolódtak és vettek részt  az első bálon mint szervezők vagy támogatók és maradtak éveken keresztül.

Eggenhoffer Kató és László, aktív 1960 –tól, Gárdony Pista és Ági, De Blomberg Lajos (később Vice-chairman), Mr and Mrs E Bükfavi(később Ball elnök), Mr and Mrs Kálman Hajdó(később Ball elnök), Mr and Mrs Kristóffy Ödön (később Ball elnök), Huszár Nándor (később Ball elnök) és Ilona, Mr and Mrs Pál de Gosztonyi, Udvarhelyi Katalin, Vajda Jóska, Mr and Mrs George Saly, Pálos Gusty and Daisy, Falus Lajos and Panni, Bartok Andrew and Tekla, Henye Jenő Várkony Imre ( később Ball fényképész), Hetcey Iván és Emmy (későbbtánc tanár), Pattantyus házaspár (cserkészek vezetője), Szőts Ernő és felesége, Gazdik Julian és felesége , Zay Professor Nicholas, Lukács Alice( különböző committee és publicity), Chirke Marianne(varrta a palotás ruhákat), Berend Aranka (tánctanár Palotas), Takácsy Nelly, Mr and Mrs Gábor de Heinrich, Mr and Mrs Lippay Bandi, Dr and Mrs Somló Feri, Mr and Mrs Kardos Jóska, Mr and Mrs F.E. von Muller- Hippman

Az első bált nagy sikerrel 1959 január 17-én tartották, több mint 600 vendég jelenlétével és 24 elsőbálos fiatal lány mutattak be a bál fővendégének, The Postmaster General, Hon William Hamilton and Mrs Hamilton-nak.
A tiszta haszon 1000 dollár volt, amit az újonnan érkezett fiatalok között ösztöndíjként osztottak el.